Egy csöppnyi ideje nem írtam, de egyáltalán nem volt lelkierőm hozzá. Ismét rengetegszer elgondolkodtam azon, hogy törlöm a blogot... de ismét rájöttem, hogy rengeteg emlék van benne...
Teltek-múltak a napok...
Koncertekre járás, baráti beszélgetések, nevetések... sírások.... és így egészében hihetetlen hamar elment ez a tanév. Olyan semmitmondó volt ez az év. Vagyis megtanultuk, hogy "Bízzál, de nézd meg kiben!" . Voltak balhék így a vége fele, nevetések... és kötődtek igaz barátságok is.
Rengeteget voltam Nikivel és Atival. Niki olyan barátnőm, akivel rövid idő alatt, rengeteg mindent átéltem. Ott van, ha szomorú vagyok, ha jó kedvem van... támasz. Végül is ikertesó-nak mondható. Mert mi ikeraranyhalak vagyunk. ___ minden körülmények között hal.
Ati... ő az általam elnevezett 'Rockstar'... akivel sokszor veszekedtünk az elmúlt hónapok alatt, de mégis mindig megvigasztal, ha van valami és megnevettet. És egy jó ideje megint sokat beszélgettünk és összekuszálódtunk. Összejöttünk. Remélem sokáig itt leszel nekem!
Adri... ő is tesó. Vele mostanában elég keveset vagyok, keveset nevetünk együtt. Talán azért, mert más lett a gondolkodásunk és átértékeltük az életünkben a dolgokat és az emberek fontosságát. De örülök, hogy ott vagy nekem...!
A kis feltűnési dolgodat meg elfogadom, bár néha kiakadok tőle, de elfogadtam. Így vagy Adri. tesó. <3 :)
___ Az ember próbálja a legtöbbet kiadni magából, bár ez nem mindig megy... Néha befuccsol a lelke, mert egyszerűen úgy érzi nem túl sok mindent kap vissza, vagy nem tudja befogadni a dolgokat, mert fél. Fél a csalódástól.
Annyi gondolat lenne a fejemben, de nem megy leírni... Leírhatatlan gondolatok.
Nem ezek a legjobb bejegyzések, de ez is valami.
ÚÚÚÚÚÚÚÚ.
