Arra jöttem rá,hogy nincs értelme úgymond sok hülyeségen felhúznom magam.Pedig néha megteszem. Elég pofont kaptam már az élettől, hogy most felakadjak egyes dolgokon.Nem fogom az emberek seggét nyalni azért, hogy szeressenenek. Az élet nem a családról,barátokról és a szerelemről szól? Arról, hogy jól érezzük magunkat? De! Nem pedig ostoba veszekedésekkel teli napokról. Az életet így nem lehet élvezni. Mindenki egymás fejéhez vágja a dolgokat, de az miért jó? El kellene gondolkozni elsőnek és azt mondani : kérlek üljünk le megbeszélni. De hát mindig a másiktól várjuk az első lépést, a nagy büszkeség miatt.Pedig nem vezet ez túl sok jóhoz..
De már nem érdekell.Végre itt a tavasz, jobb kedvem van. Azok akik szeretnek, azok ha baj van is velem lesznek. A többiek meg nem érdekellnek.
-Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése